Amikor önkritikát gyakorolva felszámoltam/átalakítottam az underground jazz-funk zenekaromat, nagyon összerúgtam a port a basszusgitárosommal (is...). Illetve én próbáltam békességben elválni mindenkitől, ő haragudott (ők haragudtak) meg rám, hogy bő két év munkáját dobom ki az ablakon, mert nem igazán láttam lehetőséget a fejlődésre, mármint az önmagam fejlődésére. Ő nem volt fent a Facebookon, de a barátnője igen, és még a barátnője is defriendelt.
Ez valamikor 2017 tavaszán történhetett. Aztán 2017 december végén a feleségem megszervezte, hogy menjünk el Kéknyúl koncertre az Akváriumba. Pedig a feleségem nem szerette a funkot (én meg a brit popot és a 2000-es évek magyar undergroundját nem szeretem, egyszer agyoncsókolgatott, hogy én milyen cuki vagyok, hogy elmentem vele Elefánt koncertre a Kobuciba), mégis szerette volna, ha elmennénk. Ő, a basszugitárosom, a basszusgitárosom barátnője és én.
Aztán ott álltunk az Akvárium előtt, a hidegben toporogva, ittuk a sörünket, a basszusgitárosom cigizett is. Nem beszéltünk a múltról, hanem csak elkezdtünk beszélni zenékről meg műszaki dolgokról. Ott folytattuk, ahol abbahagytuk tavasszal. Ez így ment nálunk.
Koncert után már nem is tudom, hogy hogy jöttünk haza, volt-e még kettes metró, de gyanúsan lekéstük az utolsót, és inkább a nagykörúthoz mentünk ki a négyeshatosig (akkor már egész éjjel járt), mert mintha az Andrássyn vagy a Bajcsy-Zsilinszkyn mentünk volna, közben meg azt elemezgettük, hogy a Premecz milyen őrült mély orgonapontokat tartott, majd' beleszakadt a mellkasunk.
Valahogy eljutottunk a Széll Kálmánig, onnantól már emlékszem, hogy közösen sétáltunk haza, a basszusgitárosom és a barátnője nem akart felszállni valami kocsiszínes villamosra, hanem helyette elgyalogoltak a BAH csomópontig. Közben, ha már útbaesett, felugrottak hozzánk, és adtam nekik egy vödör paszternákot a telkemről. Kicsit szabadkoztam, hogy elég fás, meg kukacos, a felét ki kell vágni, de mondták, hogy nem baj, imádják a húslevesben. A feleségem által nagyon utált kék műanyag vödörben adtam nekik, amelyről van emlékem, hogy abban a szolgálati lakásban is megvolt már, amelyből 1983-ban költöztünk el. Ütött-kopott darab volt, megígérték, hogy a vödröt visszahozzák, de mondtuk, hogy nem kell, illetve főleg a feleségem örült, hogy ettől is megszabadultunk.
Meg annak is nagyon örült, hogy kibékültem a basszusgitárosommal. Nem egészen három hét múlva meghalt. A basszusgitárosom barátnője meg újra bejelölt a Facebookon.
A keresztfiam nagyon összerúgta a port a keresztanyjával. Két évig volt családbahelyezve náluk, mert az apjának az új házastársával nem jött ki, és úgy éreztük, hogy jobb, ha kivesszük onnan. Nagyon reménykedtem, hogy jó helyen lesz a keresztanyjánál, elég sokat fejlődött érzelmileg. Lelkileg stabilabb lett, és az iskolában is a tanulási problémái mérséklődtek. Eléggé szíven ütött, amikor halottak napja környékén találkoztam velük, és mondták, hogy visszaköltözött az apjához. Sajnos a keresztanyja is borzalmasan makacs, debreceni nyakas kálvinista. Borzasztóan sajnálom, hogy így történt, pláne, hogy nem biztos, hogy az lesz a végleges megoldás, hogy a keresztfiam visszamegy az apjához :(
2017 november végén volt a Bori keresztlányomnak a keresztelője, ő a keresztfiam keresztanyjának a gyereke, a néhai feleségem (akinek a fia a keresztgyerekem) meg a keresztanyja Borinak, így vannak nálunk ezek a komaságok összefonódva.
Nemrég volt névnapja. Írtam az az anyjának, hogy szeretném névnapja alkalmából felköszönteni, és ha van kedve, akkor beszéljünk a keresztfiamról is, szeretném hallani az ő szemszögéből is a történetet. Aztán előtte pár nappal úgy meghúzódott a lábam, hogy alig bírtam lábra állni, így elhalasztottuk. Valószínűleg akkor ez most a karácsonyi látogatással fog összecsúszni, de mindenképpen még az idén.
Jó lenne, ha legalább feleannyira olyan ügyes lennék a kibékítésben, mint a néhai feleségem volt.
Ma reggel írt a basszusgitárosom barátnője Facebookon, hogy menjünk Kéknyúl koncertre a Trafóba december 27-én. Szerintem hívni fogom a gitárosomat, a szaxisomat és a trombitásomat is.