Egon, az egér

Blogposztok az egérlyukból

Ő a legjobb barátnőm
2021. október 08. írta: Egon, az egér

Ő a legjobb barátnőm

Szerda este volt, ültünk az intenzív várójában az anyósommal. Átölelt, és azt mondta:
- Köszönöm, hogy boldoggá tetted a lányom utolsó éveit.
És akkor én elkezdtem bőgni, de olyan torkomszakadtából, hogy az ügyeltes főorvos rohant ki a váróba, hogy kell-e segítség. Valami eltört akkor ott bennem, és onnantól nem voltam önmagam.
De először nem úgy nem voltam önmagam, mint később. Mint minden doktori fokozatot szerzett tudós, én is felesküdtem arra, hogy az életemet a tudomány szolgálatába állítom. Ezt az eskümet dobtam sutba pár órányi reményért.
Pénteken berongyolt a váróba Mesi, és dőltek belőle a paranoid téveszmék. "Mesi nagyon őrült, de nagyon-nagyon szeretem" -mondogatta a feleségem sokszor. Meg azt is mondta: "Ő a legjobb barátnőm". Vele volt a két kiskorú gyereke, akit hol elvett tőle a gyámhatóság, mert tényleg annyira beszámíthatatlan volt, hol meg valahogy mégis visszasírta őket.
"Ugye nem fog meghalni a Nyuszi?" -kérdezte a nagyobbik.
"Nem, persze, hogy nem, Emmácska, tudod..." - és csak dőlt, dőlt az őrület Mesiből.
Feleségem halála után pár nappal meglátogatott Mesi. Ezt a képet hozta, Emma rajzolta, ő bekeretezte. Kiraktam a szobámba, és egy Wall-E figurát is tettem elé, az egyik kedvenc mesefilmünk volt a feleségemmel. Számomra a szeretetet és a reményt szimbolizálja. Igazán a gyerekek tudnak szeretni, akiknek a szívét még nem keményítették meg az élet megpróbáltatásai.
emmawall-e.jpg
Aztán amikor mindenféle barátnőim voltak, elraktam a képet, amikor feljöttek hozzám, és elővettem, és újra kiraktam, amikor elmentek.
Tudom, hogy nem jól tedtem. Hazugság volt az életem. De a félelem, hogy egyedül maradok hatalmasabb volt, mint a feleségem elvesztése miatti fájdalom. Ma már nem jutna eszembe eltenni ezt a képet.
De visszatérve Mesire. Az intenzíven nagyon szigorú a látogatási rend, csak délután 5-től 6-ig van látogatás. Persze Mesi ezzel nem törődött, ott mászkált ki és be az intenzív várójából be az intenzívre meg vissza. Látták az orvosok, hogy nem igazán lehet megakadályozni, így csak annyit kértek, hogy ne zavarja őket a munkájukban. Mesi ott volt péntek estétől szombat estéig. A feleségem gyomra a gyomorvédelem ellenére bevérzett a lórugásnyi belétömött szteroid gyulladáscsökkentőktől, amivel az agyában tomboló, a tudomány jelenlegi álláspontja szerint gyógyíthatatlan kórt próbálták ideig-óráig megfékezni, gyomorkatéterrel vezették ki a gyomrából a véres savót egy műanyag tasakba az ágya szélére, már csak a nyaki vénájába tudták az infúziót beszúrni, Mesi meg ott reikizett felette, meg sámántáncolt, hogy akkor ő most meg fogja gyógyítani.
Szombat estére már én is elhittem, hogy sikerülni fog. Látogatás után még egy bő óráig kint voltam a kórház kertjében, mobiltelefonom nyitóképernyőjén ott volt a feleségem fényképe, és beszéltem hozzá: "Igen, Édesem, sikerülni fog, együtt le fogjuk győzni ezt a kórt'"
Vasárnap reggel fél nyolckor megcsörrent a telefonom:
"Jó reggelt kívánok! Ön ... ...? Sajnálattal kell értesítenem, hogy a felesége ma reggel 7 óra 25 perckor meghalt. Kérem, kedden 10 órára jöjjön be a kórházba a további teendőket megbeszélni. Fogadja őszinte részvétemet! Viszonthallásra."

A bejegyzés trackback címe:

https://egonazeger.blog.hu/api/trackback/id/tr6916714946

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lorrh 2021.10.08. 19:12:53

"Édesem, sikerülni fog, együtt le fogjuk győzni ezt a kórt'"

Ez segít ha hazudunk magunknak és a környezetünknek? Én erre kb nem vagyok képes. Kicseng a hangomból hogy nem hiszem el.

Egon, az egér · https://egonazeger.blog.hu/ 2021.10.09. 08:21:15

@Lorrh: pillanatnyilag tompítja a fájdalmat. De sokat nem segít, valóban. Még _akkor_ olyan állapotban voltam, hogy képes voltam elhinni. Nem kívánom, hogy olyan állapotba kerüljél.

Lorrh 2021.10.09. 09:42:00

@Egon, az egér: Mi buddhisták a halát és a születést is csak egy átjárónak tekintjük a világok között, a lét nagy körforgásában.

Egon, az egér · https://egonazeger.blog.hu/ 2021.10.09. 20:22:50

@Lorrh: igazából mára már én is megbékéltem, túl sok vallás nélkül is. Vagy legalábbis elindultam egy remélhetőleg jó úton. Mindig azt mondtam a feleségemnek, hogy "azért vagy, hogy legyen kire gondolnom, amikor meghalok". Nem tettem hozzá, de nyilván úgy értettem, hogy "meg minden nehéz helyzetben". Aztán sokáig nem hozott megnyugvást a nehéz helyzetekben, ha rá gondoltam. Sőt, csak még rosszabbul lettem, így nem is gondoltam rá. Ma már nem így van, ha rá gondolok, már nem a fájdalmat érzem, hanem egyfajta belső békét, hogy milyen sok jó dolog történt váz életünkben.

Lorrh 2021.10.10. 09:28:13

@Egon, az egér: közhely, de az idő tud gyógyítani.
Azt mondják a bölcsek, hogy az emlékezés sokkal több fájdalmat okoz, mint a felejtés. És tényleg!

Egon, az egér · https://egonazeger.blog.hu/ 2021.10.10. 22:04:39

@Lorrh: Én most mégis úgy érzem, hogy ha felejtenék, azzal üresebbé válna az életem. Így próbálok úgy emlékezni, hogy ne okozzon fájdalmat.
süti beállítások módosítása