...emlékszem, hogy veszekedtünk... ültünk a konyhában, és könyörögtél nekem, hogy mondjam már meg, hogy mi bajom, én meg mondtam neked, hogy annyira megbántottál, hogy szó szerint fizikai fájdalmat okoz az, hogy beszéljek

...emlékszem a tejeskávé ízére (akkor még ittam tejeskávét)... még te vetted azt a termoszt, amelyikben vittem le a Városmajorba... emlékszem a bárányfelhőkre, a rezgő falevelekre, arra, ahogy a szél fodrozza a pocsolyán a vizet... és hogy visszatért az életkedv belém, és visszatértem hozzád a konyhába

...és arra már nem emlékszem, hogy min is vesztünk össze, csak arra, hogy de jó volt kibékülni

...emlékszem az első veszekedésünkre... én bántottalak meg... és amikor találkoztunk, bocsánatot kértem, de te mondtad, hogy igazából minden rendben van

...egyszer meg este fáradtan olyat találtál mondani nekem, hogy még hajnalban is olyan mérges voltam, hogy lekapcsoltam az ébresztőórát, mielőtt szólt volna, lelopóztam a galériáról, és reggeli nélkül indultam be a munkahelyemre, gyalog a Délitől az Astroriáig

...de már a Vérmezőn azt néztem, hogy melyik volt az a tujabokor, amelyik mellett csókolóztunk az első randink egyikén, a Tabán végén meg eszembe jutott, hogy ott ittunk egyszer Keserű Mézt az augusztusi tüzijáték előtt

...aztán írtál Messengeren, hogy hova tűntem el, és hogy ez nem volt szép dolog...

...aztán már csak arra emlékszem, hogy este feküdtünk az ágyban, átkaroltad a nyakam, és becsukott szemmel kérdezted, hogy "de azért még szeretsz?", én meg mondtam, hogy "igen", és megcsókoltalak