A feleségem halála után megváltozott a viszonyom a zenéhez. Sokáig nem is zenéltem, útkeresésben voltam. Nem akartam a neki írt dalokat játszani, és nem tudtam, hogy mit akarok. Volt, hogy nagyon depresszív, alternatív zenét akartam játszani, volt, hogy Tankcsapda dalokat akartam átírni skás, kelta kocsmapunkos stílusba, fúvósszekcióval, a trombitásommal és a szaxisommal simán megírtuk volna az arrangementeket, aztán attól is egyik napról a másikra elment a kedvem. A visszatérésemről írtam röviden itt. Aztán úgy éreztem, hogy megtaláltam magamat, élveztem azt, hogy csak háttérember vagyok, nem sok technikai tudással, de maximális odaadással tettem oda a saját részemet a zenéhez. Nem zavart, ha a dalokban olyan gondolatok, érzések vannak, amivel nem tudtam 100% azonosulni, volt, amivel az énekesnőnk azonosult, volt, amivel az énekesnőnk sem, csak egy látott érzést/gondolatot énekelt meg ő is, amin el lehet gondolkodni, aztán lehet egyetérteni vele, meg nem érteni vele egyet. Amikor az előző barátnőmmel szakítottam tavaly szeptemberben, hirtelen csomó korábbi zenész ismerősöm tűnt fel a horizonton, de úgy éreztem, hogy csak egy zenekart tudok bevállalni a rengeteg egyéb teendőm mellett^*, így ezek a lehetőségek talonban maradtak.

Aztán egyik napról a másikra kitettek a zenekaromból, máig nem igazán értem, hogy miért. Úgyhogy hirtelen három zenekarba is belekezdtem, gyakorlatilag még aznap, amikor felhívott a volt dobosom, hogy szomorú hírt kell velem közölnie. Ezek közül az egyik próbálkozás kimenetelét tekinthetitek meg május péntektizenharmadikán a Lámpásban. Tizenhárom számot fogunk játszani, mert csak, mert jó poén, meg ennyit bírtam megtanulni, mióta január vége óta elkezdtünk próbálni. Klikk a képre a fészbúk íventért.

Még soha nem játszottam ennyire összetett zenét. Irgalmatlan nagy munka volt megtanulni ezt a tizenhárom dalt, de büszkeséggel tölt el, hogy idáig jutottunk, és nagyon oda fogom tenni magamat a koncerten. Maga a zene "experimentális jazz", amiből a jazz az talán túlzás, experimentálisnak mindenképpen experimentális. Irgalmatlanul eklektikus, vidám kis tingli-tangliból megyünk át egyik pillanatról a másikra nagyon beteg gitár oscinato témába, majd még betegebb funk-rockba, majd vissza. Funkból bluesba és vissza, egy nagyon szerethető rumbás ritmusú szerelmes dalt fejezünk be elszállós balkáni ritmusban és dallamvilágban.

Szeretem ennek a zenekarnak az eklektikusságát, és jó érzés, hogy továbbra is háttérember tudok maradni, bár meg van ez egy picit kavarva. Az egyik dalban meglepetésszerűen fuvolázom is, de énekelni már egyáltalán nem fogok. Juhász Pali viszont énekel is néhány dalban, és egyre jobban (talán már szerethető is lesz ezen a koncerten, ha még nem, akkor majd a következőben), de zömében gitározni fog, és egyáltalán nem fog dobolni.

Kicsit elképesztő, hogy már több, mint hét évvel ezelőtt volt, hogy zenéltem vele, de akkor még dobolt (és a mai napig dobol az Atomvillanásban :) ). Azon meg nem kicsit képedtem el, amikor azt állította, hogy valamikor meglátogatott engem a munkahelyemen, valami matematikai problémával kapcsolatban. Ez totál kicsiszolódott a fejemből. Az nem, hogy már hét évvel ezelőtt is imádtam, mint embert, és nagyon jó újra együtt zenélni vele.

Persze az előző zenekaromat is imádtam, különösen a dobosunkat, azt gondoltam, hogy emberileg jóban vagyok vele. De soha nem tudom, hogy az iszonyatos kedvessége és segítőkészsége az tényleg szívből jön-e, vagy ez csak valami észérvekkel felvett szerep, mert nem akar rossz ember lenni, és úgy érzi, hogy csak ezeket a magatartásmintákat tudja produkálni, hogy vagy seggarc lesz, vagy már-már zavaróan kedves mindenkivel. Amikor felhívott, hogy közölje, hogy a zenekar nem akar tovább velem dolgozni, akkor percekig kellett győzködnöm, hogy nem ugrom a Dunába, el fogom tudni viselni a rosszérzéseimet, nem kell leülni velem beszélgetni, vigasztalni, fel tudom dolgozni. Aztán még messengeren is írt, és mondta, hogy nagyon drukkol, és úgy gondolja, hogy majd valami szuper jó zenekarom lesz, és biztos el fog jönni a koncertünkre, és ott lesz a közönség között. És ez volt az a pont, amikor közöltem vele, hogy nem akarom, hogy ott legyen, és letiltottam a g.be, meg a teljes zenekart, a családtagjaikat, meg a leközelebbi sleppjüket, akik ott voltak mindegyik koncertünkön. Mert nem ez a dolgok rendje, hogy sajnálkozunk, hogy mi történt, hanem ha közel három év munka, rengeteg közös élmény után ha bajok vannak, akkor először szólunk, hogy hé, figyu, bajok vannak, beszélni kellene, megpróbáljuk megbeszélni, értelmes emberek módjára, és ha nem megy, akkor persze értelmes emberek módjára elbúcsúzunk egymástól. Mennyire más lett volna így, mint belemakogni a telefonba, hogy hát, nem tudom, nem működött a kémia, de ha úgy érzem, akkor üljünk le bármikor beszélni, mert segíteni akar.

Amúgy ha akarna, sem tudna jönni most koncertre, mert pont ők is koncerteznek aznap. Ha jól értem, a kettővel előttem levő basszusgitáros/nagybőgős lányt vették vissza a zenekarba. Én rengeteget tanultam tőle, csomó figcsit levettem tőle, iszonyat jó technikával és ízzel zenél, nagyságrendekkel jobb a technikai tudása, mint nekem. Ami vicces, hogy tavaly november-december környékén javasoltam lényegében arra a posztra, ahol én vagyok most, mondván, hogy én is nagyon szívesen játszanék ebben a zenekarban, de nekem erre most nincs időm, ő meg még jobb lenne, mert sokkal jobb nálam, nekem meg a technikai tudásbéli határaim feszegetése lenne ez a zenekar, és amúgy is mondtam már, hogy nincs rá időm? Ő meg hisztikézett, hogy Kőbányára, Zuglóba nincs az az isten, hogy ő lejárjon próbálni Budafokról, legalábbis most november-decemberben, de majd januárban beszéljünk róla. Márpedig most a lényegesen kevesebb technikai tudást igénylő zenéhez meg lejár mégis ugyanoda. Hát, valószínűleg kamu volt ez a nem akarok Kőbányára menni, valószínűleg kamu ez a nem működik a kémia is, lehet, hogy kamu lett volna ez a szívesen beszélek veled, meg ott leszek az első koncerteden a közönség sorai között is. Vagy nem, de nem is érdekel annyira. Annyira érdekel, hogy random alkalmakkor kibosszankodom magamat ezen itt ezen a blogon, osztjó'van.

^*Ööööö... lesz itt még meglepetés.... :))))))))))))))