Augusztus utolsó hétvégéjén lementünk mégegyszer a nyaralóba. Péntek délután indultunk, és estére szerveztünk is egy grillpartit. A barátnőm látott egy TikTok videót sült fokhagymáról:
úgyhogy mi is egy ilyesmit csináltunk, csak a fokhagymákat alufóliába csomagolva parázson sütöttük meg, valamint olvívaolajon és són kívül tettünk hozzá pici rozmaringot is. Elképesztően finom lett!
Az este még csillagos ég nézésével telt, végre felhőtlen volt az ég. Az északi csillagképekből a standard Kis Göncölt és Nagy Göncölt találtuk meg, a kettő között a Sárkány is elég jól látszódott. Meg persze a Casiopeiát. A Cepheust és a Zsiráfot inkább csak odasejtettük, ahol lennie kellett. A Casiopeia alatt/jobbra a Pegazust, mellette az Andromédát, a délkeleti részen pedig a Sast és a Delfint. Szép esténk volt :)
Szombaton a reggelink után a La Ténébe indultunk. Az utunk kicsit kalandossá sikerült, mert belefutottunk egy futóversenybe is.
Egy sárgaborsó tejes flat white-ot és egy capuccinot ittunk. A barátnőm egy mangókrémes desszertet evett, én egy mindenmentes csokoládés málnás sütit. Mind a kávék, mind a sütemények, mind a kiszolgálás megérdemelte az öt csillagot.
Szombati túraprogramnak a hegyesdi tó körüli sétát néztük ki. Monostorapátiból nem tudtunk bejutni, végig villanypásztorral lezárt magánterületekbe botlottunk, és a helyi malmot sem sikerült megtekintenünk. Adtunk még egy esélyt, hogy Hegyesd felől meg tudjuk közelíteni a tavat. Az első helyen, ahol elfogyott a betonút, letettük az autónkat, ami nem jó választás volt, mert utána még elég sokat kellett sétálni, a kánikula meg eléggé megviselt minket. Amikor elértük a tavat, itt is kerítssel lezárt területet találtunk először, így felsétáltunk a melette levő fenyőerdőbe. Innen már le tudtunk egészen a tóig sétálni. Aztán leültünk a domboldalra, és néztük a tájat, és hallgattuk a Kapolcs, Zánka környékén kipattanó zivatarok menydörgéseit.
Szerencsére a viharok elkerülték a környéket, így a kora esti programunk, ami a fő bakancslistás programunk volt a hétvégére, nem maradt el.
Papa Áron egy elég különleges figurája a Szent György-hegynek. Nem nagyon hirdeti magát, Messengert, WhatsAppot nem használ. Lakásvendéglőjébe csak SMS-ben vagy telefonon foglalással lehet bejutni, és sokszor így is várólistára kerül az ember. A Lengyel kápolna alatt parkoltunk le, onnan kb. 10-15 perc kényelmes séta a Pap Wines birtokra
A hely enteriőrje is nagyon jópofa, keleties hangulatú sarok gránátalma bokorral:
Van olíva is:
Papa Áron kutyusának meg mi voltunk a legszimpatikusabbak az aznapi vendégek között, mert állandóan a mi asztalunk melett nyújtózkodott el:
A kerthelyiségben egyszerre 10-15 vendég fér el, ahonnan be lehet látni a ház konyhájába. Papa Áron végig a konyhában sürgött, két kedves felszolgálólány vette fel a rendelést.
Négy fogást rendeltünk, mind a négyről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. A barátnőm kóstolt egy pohár narancsbort, én csak éppen belenyaltam, mert vezettem. Nekem nagyon ízlett, a barátnőm nincs oda annyira a balatonfelvidéki borokért.
A dinnyés gaspacho valami elképesztő ízorgia volt, a paradicsom savassága mellett a fűszerek is nagyon harmónikusak voltak, a kovászos kenyér meg héjában ropogós, belül nagyon puha, élvezet volt a levessel átitatott kenyérbelet majszolni.
A pisztáciapástétom elég különleges volt, kellemesen krémes, de nem túl zsíros. Jól illett hozzá a sült cékla naranccsal és rukkolával, ami hármas önmagában is meglepően összeíllő ízű volt.
A kupati eredetileg egy disznóhúsból, belsőségekből és hagymából készített grúz kolbászka, Papa Áron ennek a vegán verzióját készítette nekünk. Szilvapálinkás chutneyt, fűszeres chilit, paradicsomos-paprikás salsa-szerű szószt kaptunk hozzá, és örömmel állapítottam meg, hogy nem csak én buzulok színes rizs készítésével.
A rusztikus sült burgonya mindenféle érdekes fűszerekbe, többek között friss korianderbe és szezámmagba volt forgatva, és úgyszintén zseniális volt. Harissa szószt kaptunk hozzá.
Kellemesen jóllakva, nagyon jó érzésekkel mentünk haza. Este már elérte a vihar a nyaralónkat is, de előtte még gyújtottunk egy kis tüzet, és összebújva bámultuk a parazsat.
Vasárnap a Folly arborétumba mentünk. Nagyon szeretjük a fenyőillatot, jókat sétáltunk. Beültünk a panoráma terszra is, kávézni és sütizni. A kilátás csodálatos volt, de a kávé és a süti nem volt annyira jó, mint amennyire elképesztően drága volt.
Ezzel most egy időre búcsút mondtunk a Balatonnak, majd októberben jön még a fák metszése és téliesítés. Szeretjük ezt a helyet, mindig szép emlékekkel indulunk haza.