Lennék akár egy növény az őszi napsütésben vagy esőben, egy kertben diófákkal, rózsákkal, vagy egy kisgyerek, aki üldögélne egy ilyen kertben vagy abban az ablakban, amiből egy ilyen kertre lehet ránézni, és szürcsölném a teámat vagy kakaómat süteménnyel, bámulnám az esőcseppeket vagy a rozsdásodó diófa levelek közt zsibongó napsugarakat, beszippantanám az illatokat az otromba, és mondanám, hogy de szép ez a világ.

 Közben meg vagyok egy felnőtt ember az őszi napsütésben vagy esőben, egy kertben diófákkal, rózsákkal, meg egy ablakban üldögélve, amiből egy ilyen kertre lehet ránézni, és szürcsölöm a teámat meg a  kávémat és süteménnyel, bámulom az esőcseppeket meg a rozsdásodó diófa levelek közt zsibongó napsugarakat, beszippantom az illatokat az otromba, és mondom, hogy de szép ez a világ. És közben mégsem találom a helyemet ebben a szép világban.