Nagyon ránkfért egy kiruccanás, és mivel úgyis le kellett a nyaralómban permetezni a gyülölcsfáimat, tettünk egy jó nagy kirándulást. Édesapjánál volt szombaton, hozzá mentem le vasárnap reggel, aztán rögtön egy kávézással kezdtük a The Rusty Coffee Boxban.

Nem voltak hajlandóak nekem machachinót csinálni, bezzeg a chai lattét elkészítették dirthy módon a barátnőmek. Így egy flat white-ot ittam, de nem jártam rosszul vele. Illatában kovászos kenyér dominált, ízvilágában meg hihetelenül csokoládés volt, de közben gyümölcsös jegyek is fellelhetőek voltak benne. A kilátás meg pazar :)

A kávé után úgy döntöttünk, hogy a cammogósabb, de szebb 71-esen megyünk le a nyaralómhoz. Végig nyíltak a szilva, barack és egyéb gyümölcs- és díszfák, fantasztikus fényviszonyok voltak. A nyaralómban gyorsan lepermeteztem a gyümölcsfákat, ültettem pár kasvirágot, a tetőt picit javítani kellett, aztán a Káli-medencén át indultunk a Malackrumpliba.

A Malackrumpli egyértelműen túlhájpolt, elszálltak az áraik, viszont hihetetlen ízorgia az összes ételük, és SZÉP kártyával is lehet fizetni, így aztán mindig el-elmegyünk oda enni egyet. Meg mindig van valami vegán menüjük. Most vasárnap gyömbéres sárgarépafőzelék volt zsenge zöldborsóval és zöldségfasírttal. A barátnőm hagymalevese nem volt ennyire fotogén, de a koriender zöldjével megbolondítva szintén nagyon érdekes volt. A mentás-tárkonyos tonikfröccs meg háromszor olyan jó, mint amennyire meglepően hangzik :)

A vegán tejbetrizs gyümölcsökkel és vaníliás-kókuszhabbal szintén jó választás volt.  Kicsit sok volt benne a cukor, de az ízorgia mellé nem volt olyan zavaró, hogy még a sok cukor is felpörgetett. 

Nem kávézni megyünk a Malackrumpliba, annyi jót lehet elmondani a kávéról, hogy volt benne koffein :) Viszont legalább lehetett lőni megint egy képet a Rule 30-as sejtautomatáról. Mindenesetre jó érzésekkel távoztunk, a kevesebb jobb, keep the essence, meg egyéb ilyen okosságok, szóval megvolt a lagom-érzés.

Levezetésként még meglátogattuk Gombóc Artúrt, és megcsiklandoztuk a talpát.

Otthon meg még megnéztük a Besúgó legújabb részét. Kicsit kevésbé volt pörgős, mint az első két rész, de azért élvezetes volt.

Költészet napja van. Zárásként így jöjjön egy saját dal, amit a néhai feleségemnek írtam még, de akár a mostani barátnőmnek is írhattam volna. Az orosz-ukrán háborúra aktualizálva. Eredetileg Berjút volt, aztán csomó koncerten Aleppóval énekeltem.

Megmondtam már ezerszer
Egyedül te vagy, aki nekem kell
Minden percnek a maga útja
A szerelmünket a nyár az őszbe húzza

Kell-e hogy újra mondjam még
Vagy csak élvezzük minden gyümölcsét
Szavak nélkül száll az óra
Nem változtál tegnap óta

És a Balaton a tihanyi strandon
Fakó türkizkék, de olyan nagyon, 
Mint a képeslap a hűtőszekrényen
Mit a szomszéd küldött nagyon régen

S úgy jöttél, mint a nyári hó
A jobb is rosszabb, mint a jó
Mert a jobb csak kicsit biztató
De veled egyszerűen jó

S megértem az érzelmét
És megérzem az értelmét
Nincsen szégyen, nincsen vétek
Csak egy érzés, amely szétvet

Hogy vasárnap este bemondják a Hétbe'
Hogy Harkivot lövik, és nincsen béke
Milyen szonda, melyik holdra?
Mikor robban egy atombomba?

Megmondtam már ezerszer
Egyedül Te vagy, aki nekem kell
Minden percnek a maga útja
A szerelmünket a nyár az őszbe húzza