(nincs időm blogolni, pedig csomó témán lenne, születnek a fejemben gondolatok, hogy erről/arról írni kellene, aztán nincs időm megírni. Így hirtelen elhatározástól vezérelve, a BKV-n zötykölődve eldöntöttem, hogy akkor villámblogolok, mobilon, csak szöveg, nincs figyelfelkeltő kép, stb.)

Szóval ma a buszon zötykölődve élveztem a csodás napsütést. Azon agyatlam, hogy olyan pillanatképekre jó boldogsággal visszaemlékezni, amelyben egyedül vagyok, és a természetet élvezem. Hol az őszi napsütést, hol a szemerkélő esőt, hol a száraz avarban a tölgymakk illatát.

Aztán eszembe jutott az is, hogy ma reggel Messengeren dumcsiztam zenész ismerőseimmel, és hogy milyen jó emlékeim fűződnek pl. ehhez a dalhoz is:

Nem csak a zenéhez, hanem a zenésztársaimhoz is. Ez talán egy fontos felismerés.